FITOTERÁPIA- Gyógyítás gyógynövényekkel

Csodafőzetek kotyvasztása és a javasasszonyok gyógynövényes zsákocskái már csak a régi meséket idézik. Ennek ellenére a gyógynövények ereje a „modern gyógyszerek“ korában is kivívta magának a tiszteletet. Gyógynövényekkel való gyógyítás, az ún. fitoterápia (a görög fyton –növény és therapeuein – gyógyítás szavakból) manapság nagyon népszerű és a reneszánszát éli. Amolyan visszatekintés a múltba, a középkoron át az ókorba, amikor a gyógynövényekkel való gyógyítás hatásos és bevált kezelés volt. Már az ókortól ismerté váltak az egyes növények gyógyhatásai, amiket aztán a tapasztalatok alapján felhasználtak különféle megbetegedések gyógyításához. Már az egyiptomi piramisokat építő rabszolgák is naponta fokhagymát kaptak, hogy megelőzzék a fertőző betegségek kialakulását. Abban az időben alakultak meg az első herbáriumok és abból az időből származnak az első feljegyzések is egyes növények gyógyító hatásairól. Az egyiptomiak pl. mákkal gyógyítottak, amiből erős fájdalomcsillapítót (morfiumot) tudtak előállítani. A Thébából származó papirusztekercseken (i.e 1500-ból) több száz gyógynövényt és ezek hatásait rögzítették. A fitoterápiával az egyiptomiak után az ógörögök és a rómaiak is foglalkoztak, akik a katonai hadjáratok alatt bővítették tudásukat ezen a téren. De a gyógynövényeknek a mai napig jelentős szerepük van a kínai és indiai gyógyászatban is. A kínai orvosok már i.e. 2000 körül használták a „ma huang” gyógynövényt a tüdőbajok gyógyításához. Az ebből a növényből kinyert efedrin a mai napig az asztmánál és a hörghurutnál használatos gyógyszerek alapanyaga. A térségünkben a gyógynövények tervezett termesztéséről Nagy Károly (768-814) egy rendeletben gondoskodott. Főleg kastélyokban, nemesi udvarokon és egyházi kórházakban gyógynövénykertek jöttek létre. 1630-ban John Parkinson londoni orvos és javasember 3000 gyógynövényt jegyzett le, a 17. században pedig a tekintélyes gyógynövény szakértő herbalista, Brit Nicholas Culpeper kiadta a híres „Angol orvos“ herbáriumot.
A fitoterápia ma a klasszikus –akadémiai gyógyászat és az alternatív –ezoterikus gyógyászat határán áll. A gyógynövények természetes gyógyászati eszközök, amik önmagukban semlegesek. Számtalan hivatalos gyógyszer - tabletta, oldat vagy kenőcs formájában - tartalmaz olyan gyógynövényekből izolált anyagokat, amelyek hatásait komoly kutatások bizonyítják. Épp ezért nem mondhatjuk, hogy a hivatalos gyógyászat ellentétben állna a fitoterápiával, de ugyanúgy nem állíthatunk éles határt közéjük. Néha viszont pont a természetgyógyászok állítják szembe a klinikai gyógyászatot a javaslással. A fitoterápia ma szerves része a modern tudománynak.
Alkalomadtán az ember élete a gyógynövényből kivont hatóanyagtól függ és néha a fitoterápia csak egy kiegészítő gyógymód, ami nem feltétlenül szükséges, de alkalmazása hatásos lehet a gyógyulásban. Vannak bizonyos esetek, amikor a gyógynövényes kezelés nem javasolt és akár káros hatásai is lehetnek az egészségre.
A fitoterápia tehát hatásos gyógyászati eszköze lehet a klinikai gyógyításnak, de ezzel együtt veszélyes eszközzé is válhat a természetgyógyászat okkult praktikáinál. A végeredmény mindig a gyógyszer készítés módszerétől, hatásmechanizmusától és a háttér-filozófiától függ.

Forrás:
1) Abrahámová, Mária.: http://www.harm.sk/H5_05/bylinky.htm, 2007. 10.15.én
2) http://www.milost.sk/index.php?module=journalshowart&id=81, 2007.10.15-én